Sosem szörföztem, de mindig csodálattal tölt el az a hatalom, amivel a gyakorlott sportolók állva maradnak a deszkán uralva a hullámokat.
Nem is olyan régen jegyezte meg valaki, amikor feltárta aktuális élethelyzetét: úgy érzem, elborítanak a hullámok. Akkor jutott eszembe ez a kép. Milyen csoda, hogy vannak emberek, akik urai még a hullámoknak is. Szinte észrevétlenül irányítják deszkájukat a megfelelő helyre, a megfelelő hullámra, ami a megfelelő irányba tereli őket. Míg másokat elborít az áradat, amit az élet és a körülmények gerjesztenek.
Fontos azonban tudni, hogy a profik sem profin kezdték, ők sem maradtak mindig a deszkán. Sok-sok kitartó gyakorlás, alámerülés, bukás, újra kezdés és további kitartás… Valahogy így működik ez a lelki dolgainkkal is.
Két esetben biztos a bukás. Az egyik, amikor belefeszülünk a helyzetbe elveszítve rugalmasságunkat, tisztánlátásunkat, megfeledkezve minden addigi jól működő képességünkről. Ekkor beszűkül a látásunk, érzelmeink erősen korlátozottakká válnak, általában a félelem lesz úrrá rajtunk. Ebben a befeszült helyzetben aztán további fölösleges feszültségeket gerjesztünk magunk körül. A másik esetben teljesen elernyedünk, minden kezdeményezést, akaratot, vágyat elengedünk, megadón törődünk bele sorsunkba: ennek már csak így kell lennie.
Mit tehetünk?
Transzformáció: Alakítsd át a gondolataidat! A hullám, ami elborít, lehet a te mumusod, és lehet a te tanítód! Melyik szimpatikusabb? Ne problémaként tekints a hullámra, hanem megoldandó feladatként. Egy új tanulási lehetőségként. S ha megtanultad a leckét, akkor válik élménnyé, élvezetté a hullám, amit sikeresen „meglovagoltál” gazdagodva általa.
Tudd, hogy mit akarsz! Mi az, ami neked fontos? Mi a terved az életeddel? Találd ki az irányt, amerre menni szeretnél! Mi az, amit a szíved diktál? Mi az, ami a sok-sok zűrzavarból, nehézségből tisztán kiviláglik: ezt szeretném… Arra kell elindulni. Ha ez nincs meg, egyszerűen nem is teheted meg az első lépést, mert nem tudod, merre lépj.
Cselekedj! A fenti példánál maradva: állj rá a deszkára és indulj a habok felé. Az életben néha egészen egyszerű, apró lépésekről van szó, s ami a legbátorítóbb: egyszerre mindig csak egyet kell lépni. Aztán megint csak egyet. Türelmesen, bátran, hittel előre.
