A rejtett problémák lehetséges okairól
Talán olyan életed van, amelyre mindenki vágyna: szép párkapcsolat, megértő partner. Okos, jól nevelt, egészséges gyermekek. Megfelelő egzisztencia, szép lakás, autó. Biztos és érdekes munkahely, kedves kollégák. Segítőkész szülők, akik mindig melletted állnak. … De te mégis rosszul érzed magad: időnként gombóc van a torkodban és a gyomrodban. Talán olykor hevesebben ver a szíved, bár fogalmad sincs, mi lehet rá az oka. Talán olykor elfog a szorongás, félsz a megnevezhetetlentől. Talán néha még a hányinger is gyötör vagy szédülsz. Őrjítő gondolatok kerítenek hatalmába és attól félsz, hogy most jön el a vég. Nincs folytatás, mert te képtelen vagy rá. Fáj valami, ami megnevezhetetlen.
Egy hang a fejedben mintha ősellenséged lenne: „te erre nem vagy méltó, nem élvezheted! Hogy is képzeled, hogy te ezt érdemled? Te mindig mindent csak elrontasz, ezt is el fogod. Soha nem lehetsz elég jó, keményebben kellene teljesítened” S jön valami sötét árnyék feléd, ami mindent beborít. Így lesz a szépből csúf, a jóból rossz, az egészből töredezett, a friss, üdéből pedig fojtogatóan nyomasztó életteher. Hab a tortán, amikor az önvád és a bűntudat is beáll a sorba: „boldognak kellene lennem, miért nem vagyok rá képes?”
A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel csak néhányat a lehetséges okokból, amelyek állandó belső szorongáshoz, masszív teljesítménykényszerhez, az önbecsülés, önszeretet hiányához vezetnek. Ezek többnyire a múlt sérülései, melyeknek sokszor nem is tulajdonítunk nagy jelentőséget. Éppen ettől alattomosak, mert búvó patakként a legváratlanabb helyzetekben és időben törnek a felszínre teljesen tudattalanul.
A gyenge második
„Bezzeg a testvéred! Nézd, neki milyen könnyen megy a tanulás, ő okosabb (kedvesebb, szebb, szelídebb, szerethetőbb stb) nálad, igaz, te is ötös vagy, de neked mennyivel többet kell teljesítened ezért…” Ha te vagy a mindig második szerepben, és mindig van egy jobb nálad, akivel összehasonlítottak a szüleid, tanáraid, edzőid, szintén érezheted azt, hogy folyton száz százalékon kell teljesítened, mert vagy kitűnő vagy, vagy semmi vagy. Nincs átmenet, nincs köztes megoldás. Vagy mindig a topon vagy, vagy megsemmisülsz. S ha a topon vagy is, sem hiszed el magadról, hogy elég jó vagy, hogy képes vagy rá, hogy sokkal jobb vagy másoknál. Nincs önbizalmad, nem mersz bevállalni kihívásokat a munkahelyeden, vagy váltani egy jobbra, mert nem bízol a képességeidben. Elhitted magadról a programozottságod és tudatlanul igyekszel mindig annak megfelelni.
„Én jobban tudom, mire van szükséged”
Ha gyakran élted meg, hogy szüleid egyike, vagy mindkettő sokszor hozott fejed fölött döntéseket, úgy, hogy meg sem kérdeztek, vagy folyton azt hallottad, hogy „te ezt még nem tudod, majd én megoldom helyetted, te képtelen vagy rá”; vagy megmondták, hogy hová kell menned továbbtanulni, akaratod és kedved ellenére, és rád kényszerítettek olyan döntéseket, amelyeket pusztán „jószándékból” tettek – „mert mi tudjuk, hogy neked mi a jó”, akkor veled is előfordulhat, hogy nehezen képviseled magad, vagy tudod mit szeretnél, de sosincs bátorságod cselekedni, mert mit szólnak hozzá mások vagy a szüleid. Szörnyen rossznak élheted meg magad, ha eltérő vágyaid és igényeid vannak, mint amit a szüleid sulykoltak beléd, s mivel nincs bátorságod, mert szinte lehetetlennek tűnik a szülők tetszése ellenére lépned, önmagad őrlöd és tolod a depresszió irányába.
Elhordozhatatlan terhek
Sok elhordozatlan (és kimondhatatlan) teher van, amit magunkkal hozunk gyerekkorból, pl. érzelmi bántalmazás vagy alkoholista szülők. Ha alkoholista szülők mellett nőttél fel, jó esélyed van rá, hogy a fenti tüneteket produkáld. Ebben a családban a főszerep a „poháré”, minden és mindenki az alárendeltje. Csak annak vannak jogos igényei, aki a poharat emelgeti, a család többi tagjának láthatatlannak kell lennie. „Lábújhegyen kellett járkálnunk, vagy a szobánkban meghúzódnunk, hogy apánkat alkoholos szunyókálásából még véletlenül se ébresszük fel, mert akkor jött a balhé”- mesélte egyszer valaki. Sohasem lazíthatsz, nem lehetsz önfeledt, mert állandó készültségben kell lenned. Nem lehetnek igényeid, a szükségleteidet jobb, ha ki sem mondod, úgysem reagál rá senki, mert te nem vagy fontos. Hiába próbálsz maximálisan teljesíteni, hogy jó gyerek légy, mindig magadban fogod keresni a hibát a körülményeid és mások viselkedése miatt.
Hasonlóképpen jár az is, aki gyerekként valamilyen oknál fogva arra kényszerül, hogy a kisebb testvéréről gondoskodjon. Etesse, öltöztesse, oviba, iskolába kísérje, kezelje a hisztiket és baleseteket. Akiket idő előtt felnőtt, felelősségteljes szerepbe kényszerítettek tinédzserként, megfosztva a serdülőkor fontos szerepétől, folyton csak alkalmazkodnak, szolgálnak, mások igényeit helyezik előtérbe, bizonytalanok, félnek a kihívásoktól és fogalmuk sincs arról, hogy kik ők és miért vannak a világon.
Minden rendben velem, mégsem vagyok jól. Miért? E három ok tapasztalataim szerint a toplista élén szerepel (bár nem végeztem erre nézve kutatást) Az érzelmi feldolgozáshoz elengedhetetlen a következő négy lépés:
- Akarjam tudni, hogy miért ÍGY élem meg az életem, legyek kíváncsi önmagamra.
- Tudatosítsam magamban a felmerülő érzéseket és az azokat kiváltó szükségleteimet.
- Szakemberrel vagy anélkül próbáljam felismerni a kiváltó okokat.
- Elfogadással a múltam és sebzettségeim irányába változtassak a berögzött szokásaimon és legyen bátorságom másképpen cselekedni, mint ahogyan a múltamból hozott minták diktálják.
„Egy ember képes magát csupán egy gondolattal lerombolni, és ha szerencsés, újjáépíteni is. (Sütő Enikő)
