„Az egész a helycserével kezdődött, már alapból előhoz az emberből egy fura érzést, valami természetfelettit, valami idegen dolgot/érzést. Éreztem, hogy nem mindennap érzések fognak majd kitörni belőlem. Hallottam már hasonló dolgokról és olvastam is róla, de megélni az egészet teljesen más volt. Az az érzés, hogy egy halott emberhez beszéljünk és mondjuk el, mi bánt vagy mit érzünk, hogyan szerettük volna, hogy alakuljon, mik a be nem teljesült vágyaink, hátra maradt szavak, amiket sose mondhattunk el, dolgok, amiket nem vihettünk véghez már és még sorolhatnám…, már ez alapból is egy komfortzónából kizökkentő dolog.

Lényegre törő, hasznos pillanatok voltak ezek, sokféle érzelmi hullámmal.

A terápia után a fájdalmam enyhült. Aztán az idő elteltével valahogy el is múlt, mint a kancsóban lévő víz, egyszer csak elpárolgott. Sokat segített a feldolgozásban, megértésben, elfogadásban.”

Ádám